mirejo

A naikan módszert tartós sikerrel alkalmazható a következõ területeken:

• Szociális problémák: párkapcsolati krízisek, kommunikációs zavarok, szülõkrõl való leválás, nevelési problémák, iskolakerülés, nemteljesítés, aggresszív viselkedés, táplálkozási zavarok, reszocializáció
• Önmegismerés és személyiségfejlesztés
• Önmaga megtalálása krizisekben
• Spiritualitás (egyházi háttér nélkül is)
• Pszichoterápia, mindenek elõtt pszichoszomatikus összefüggésben és emlékezetzavarokban
• Krízisintervenció
• Pszichoszomatikus betegségek
• Szenvedélybetegségek
• Túlterhelés és stressz okozta megbetegedések: burn out-szindróma, túlterhelési depresszió, félelmek, kimerültség, túlélõk

Párkapcsolati problémák megoldása

Az egyik leggyakoribb indok, amiért valaki egy naikan-szemináriumra látogat: problémák a párkapcsolatban. Tényleg nincs olyan módszer, amely gyorsabban, közvetlenebbül és átfogóbban állítaná helyre a kapcsolatra való képességet, mint a naikan. Mindössze egy hét alatt képesek vagyunk alapjaiban megváltoztatni a partnerünkrõl alkotott nézõpontunkat és azt a módszert, ahogy kapcsolatainkat vezetjük. Egyrészrõl újra visszakapjuk azt a vonzódást, amely eredetileg, többnyire a kapcsolat kezdetén megvolt, másrészrõl rendet rakunk az elvárásaink között.

A legtöbb párkapcsolati probléma oka az az érzés, hogy a másik nem azt teszi, amit az ember elvár tõle: nem elég kedves, nem elég nyugodt, nem erõlteti meg magát eléggé, túl sok vagy túl kevés szexet akar, nem tesz eleget a kapcsolatért, a családért, egyáltalán túl kevés idõt szán az emberre, és, és, és...

A naikanban legelsõként azt szemléljük meg, hogy tulajdonképpen mi mindent is tesz a másik az emberért. Ez a szemlélet már magában helyrebillenti a viszonyt az elvárásaink és a között, amit az ember kap. Általában megdöbbenünk attól a sok kicsi, de állandó ténykedéstõl, amit a másik a családért, a partnerért tesz.

Aztán a résztvevõk megélik önmagukat, mint a másikért cselekvõt. Itt is megszûnik egy hiányérzet. Nagyon gyakran hárítjuk el azt a benyomásunkat, hogy túl keveset tehetünk a kapcsolatunkért és ezt a másikra vetítjük. Akkor aztán hirtelen felhangzik a belsõ mondat: „Igen, de õ sem tesz semmit vagy nem sokat!“ És a saját bûnösség érzése át is fordul vádaskodásba. A másik lesz a probléma okozójává téve és végül a kapcsolat bajainak egész bûne ráhárítva.

Az adás és kapás egyenlege, amelyet a naikanban készítünk, itt megintcsak a kapcsolat egészséges alapját képes helyreállítani. A történtek újra eredeti helyükre kerülnek és meglátjuk az összefüggéseket. Mindent, ami csalódásunkat felfújta, újra eredeti nagyságában látjuk.

Az, hogy csalódottságunktól a naikan-hét alatt olyan gyorsan megválunk, egyszerûen annak köszönhetõ, hogy csalódottságunkat feloldottunk. Ám arról, hogy magunkat ámítottuk, tehát a másikkal szemben hamis elvárásokat támasztottunk, senki más a világon nem tehet, csak mi magunk. Ez a felismerés olyan régi, mint maguk az emberi kapcsolatok.

A harmadik naikan-kérdés lehetõvé teszi számunkra, hogy újra kifejlesszük magunkban, hogy a másikra tekintettel legyünk. Látjuk, hogyan, mivel okozunk a másiknak gondot, nehézséget és ebbõl a kapcsolatban elõállott problémák új belátását nyerjünk. Azt a kérdést, hogy a másik milyen gondot, nehézséget csinált az embernek, a naikan-hét alatt félretesszük, hogy más belátásoknak helyet teremtsünk. A legtöbb, eddig megélt probléma a 7 nap alatt maradéktalanul eloszlik és azok, amelyek ténylegesen megmaradtak, a naikan után jó alapot képeznek egy beszélgetéshez, mely ezeket tisztázza.

Tapasztalatunk szerint az az ideális, ha a párok egyszerre vagy röviddel egymás után csinálnak naikant. A kapcsolatra tett hatása gyakorlatilag minden esetben lenyûgözõ. A naikannak köszönhetõen mindkét résztvevõ dokumentálja, hogy a kapcsolatot élhetõvé szeretné tenni. Már önmagában az akarat ilyetén kinyilvánítása nagyon sok mindent megváltoztat. A naikan-hét során õk maguk, párhuzamosan és alapjaiban változtatják meg nézeteiket, viselkedésük mozgatóit és ezek után egy alapjaiban megújult kapcsolatot kezdhetnek. Visszatér eredeti vonzalmuk. Ami elválasztotta õket, az lerendezték. Mindkettõjük párkapcsolati képessége érettebbé vált. És egy új, közös életút kezdõdik – amely ritka esetekben még egy harmonikus elválást is jelenthet, amennyiben tényleg mindketten belátják, hogy az egymással való életnek ez a jobbik formája. De akkor legalább nem marad meg a keserû utóíz, ami aztán a következõ kapcsolatot mérgezi.

De a legtöbb esetben, amit a naikan-központokban volt alkalmunk megélni, a kapcsolat valóban alapjaiban újult meg és egy új fázis következett: nyugodt, szeretetteljes és konstruktív. Létezik-e más valami, amit egy párkapcsolatban meg szeretnénk élni?

Franz Ritter nyomán

                                  tovább >>>>>>